"Kötöttem egy egyezséget Istennel... " Kezdhetném így is a mondatot, de nem... Voltaképpen saját magammal kötöttem meg ezt az egyezséget, ami arról szól, hogy mindig megteszem, amit szeretnék és kimondom a bennem lévő érzéseket akkor is, ha nem találok rá befogadó füleket. Naivitás lenne azt hinni, hogy mindig a szeretet ad erőt és gyógyít meg? Vannak olyan személyek, akiket csak úgy szerethetünk, ha nem vagyunk mellettük. Az emberek rettegnek az elutasítástól, és attól még jobban, hogy egyedül maradnak. Ezért képesek inkább "hideg szívűvé" és érzelemmentessé válni. Pontosabban csak kifelé ezt mutatni, de legbelül ők is ugyanannyira "belehalnak" az érzésbe, ha nem még jobban. Nem mondom, hogy könnyű menet, amikor valaki, akit szeretünk és fontos nekünk, nem ugyanazt érzi, amit mi, de attól, hogy benne nem indult el ez a folyamat, vagy másképpen lát minket, attól mi még szerethetjük őt. Mi több, ő is szerethet minket és lehetünk számára fontosak, csak a szeretet egy másik formájában. Hiszen miről is szól ez az egész?
El kell engedned, de nem őt, hanem csak a görcsös akarást, az egót, az önző szeretetet. Nézz körül a világban és meglátod, hogy minden, ami erős, minden, ami igazi, azt a tiszta szeretet tartja össze. Ne állj be a sorba azzal, hogy te is csak magadra gondolsz. Nincs szüksége senkinek arra, hogy egy előre legyártott séma alapján viselkedjen. Az, hogy képesek vagyunk a szeretet ezen formájára, a lehető legnagyobb hatalom. Talán túlságosan is sokat adunk arra, hogy mások hogyan gondolkoznak rólunk majd, de ez nem kell, hogy számítson, mert mindig lesz, aki pro és kontra érvekkel meg tudna győzni. Az egyetlen út az az, ha elengedjük a félelmet, megmutatjuk önmagunkat, a szeretetünket, nem hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk az önös érzés, és elfogadjuk, amit kapunk. Vállalva ezzel mindent, amitől féltünk addig. Nincs olyan, hogy hiába való érzés vagy szeretet. Mindig okkal történnek ezek a dolgok és éppen ezért nem szabad kételkednünk magunkban. Az elengedés, nem egyenlő a lemondással. Nem kell lemondanunk valakiről emberileg, csak mert el kell engednünk azt az érzelmi interakciót, amit elvártunk tőle.
mert üzenetük van a számodra. Felkavaróak, igen. Hogy segítségként tudd elfogadni az álmaidat és ne hülyeségnek tartsd, tudnod kell, érted vannak. Mindennapi életünket úgy éljük, még a legfájdalmasabb szakításokat is, hogy megpróbálunk "egyben" maradni. Ez azt jelenti, hogy a személyiségünk meghoz egy ilyen döntést, mint például azt, hogy mivel nekem lelki szintű kapcsolat nem juthat, ezért kizárok minden olyan vágyat a normál tudatomból, ami miatt ez a hiány fájhatna. A vágyakat elfojtjuk a fájdalmas veszteségérzettel együtt, lekerülnek a tudatalattiba, ott aztán más történet darabkákkal, kusza érzésekkel együtt az álom történetben újra megjelennek. Feloldani úgy tudod, hogy egy visszatérő álom nyugodni hagyjon végre - és ez vonatkozik a rettegéssel telített rémálmokra is - hogy ébren hozd meg a döntést, ezt kioldom, vedd elő az álmod és menj bele. A meditációban könnyebb, mert hasonló tudatállapotban vagyunk mint amikor álmodunk, de maga a figyelmünk éber. Az álom, bármilyen hülye, segít, mert megmutatja a kötelék szálakat.
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megsz�nik a f�jdalmad. Am�g szereted, f�jni is fog a hi�nya. Ez nem baj. Att�l m�g elengedheted. S�rva b�cs�zunk egym�st�l, s ha igazi a szereteted, ez egy j� s�r�s. Elv�lasztva lenni b�rkitől is, akit szeret�nk: f�j. Ha m�r nem f�j: nem is szeretj�k. (... ) Az elenged�s nem azt jelenti, hogy az ember sz�ve kih�l. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem �r�kre. Nem k�z�nyt jelent. Az elenged�s azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon rep�lni, sz�llni, a maga �tj�n - abban a biztos rem�nyben, hogy visszatal�l majd hozz�m. De am�g nincs itt, mindig hi�nyzik. �s f�j. M�ller P�ter Tanuld meg elengedni a m�lt szerelmeit, szeretteit! �s tanuld meg tiszteletben tartani az ő d�nt�s�ket! Mert ami nincs, az f�jhat, de att�l m�g nem lesz. Csernus Imre �gy gondolom, minden okkal t�rt�nik. Az emberek v�ltoznak, ez�rt k�pes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz ir�nyba haladhatnak, ez�rt �rt�kelni tudod, amikor j� fel� mennek, elhiszed a hazugs�gokat, de egy idő ut�n megtanulsz csak magadban b�zni.
�s n�ha a j� dolgok sz�tesnek, hogy jobb dolgok sz�lethessenek. Marilyn Monroe Nagyszer� dolog, ha az emberre valaki gondol, �s a gondolataival vigy�z r�. Aki szeret, ezt teszi. ) A sz�v�ben őrzi �t, ott v�di, oltalmazza. �s engedi �lni. N�ha f�jdalmas dolog ez. Mert n�ha �gy kell engedni �lni, hogy val�ban nem lehetsz a k�zel�ben. Csak t�volr�l csod�lhatod �t, t�volr�l figyelheted. M�gis csod�latos �rz�s szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy �gy �ljen, ahogy a sz�ve, lelke vez�rli, ahogy neki a legjobb. Ahogy sz�ks�ge van r�. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni �t, messziről vigy�zni r�. A sz�vedben. A gondolataiddal, az �rz�seiddel, a szereteteddel. �s hinni, hogy egy napon visszat�r. B�zni benne, �rezni, hogy szeretete visszavezeti hozz�d. Csit�ry-Hock Tam�s N�ha nem tudjuk a m�ltat egyszer�en elengedni. M�skor pedig b�rmit megtenn�nk, csak hogy elfeledj�k v�gre. �s n�ha valami �jat tudunk meg a m�ltr�l, ami mindent megv�ltoztat a jelenben. Grace klinika c. film Sokszor nem �rtem, hogy emberek mi�rt maradnak egy�tt, ha l�tj�k, hogy a sokadik elj�tszott, eldobott, �sszet�rt es�ly ut�n sem m�k�dnek a dolgok.
Így hát úgy döntöttem elfogadom a meghívását. Mikor megérkeztem, mintha végig engem várt volna, odarohant felkapott az ölébe és teljes erejéből szorított, mint aki nem akar elveszíteni Szorítottam én is őt, éreztem, hogy az álmom most válik valóra, ott vagyok a karjaiban, úgy ahogy azt mindig is elképzeltem, nem érdekelt az a sok ember aki körülöttünk volt, mi csak perceken át öleltük egymást. Egész buli alatt csak velem törődött, velem táncolt, nem engedett senki idegent a közelembe, leste minden kívánságom, táncoltunk, összesimultunk, éreztem a leheletét a nyakamon és a kezét az arcomon, átéltem minden pillanatot, hiszen mindig is erre vágytam, hogy újra megölelhessem, újra érezzem az illatát. Készítettünk közös fotót, a barátnőm azt mondta soha ilyen boldognak még fényképen nem látott. Amikor jöttem el, percekig néztük egymás szemébe, szó szóltunk egy szót sem, a szemeink beszélgettek, újra megölelt és úgy szorított magához mint aki attól retteg, hogy elveszít. Soha soha mióta ismerem nem viselkedett igy.
Remélem, a történetem segít pár embernek szebbnek látni a világot és optimistábbnak lenni. Mivel késő van, jó éjt puszit küldök mindenkinek, remélem szépeket álmodtok mindannyian. Evelyn