A C-reaktív protein (rövidítve: CRP) "gyulladásos marker": szintje akkor emelkedik meg a vérben, ha a szervezetben valahol gyulladás zajlik. Gyulladásos markerek a CRP-n kívül pl. a vörösvérsejt-süllyedési sebesség és a vérlemezkék száma. HOGYAN MÉRHETŐ A CRP? A CRP-t a máj termeli és juttatja a keringésbe. Koncentrációja vérvizsgálattal határozható meg, melyhez a megszokott módon vért vesznek, és a mintát laboratóriumi vizsgálatra küldik. A mérés kétféleképpen történhet. Az egyik módszer a CRP nem specifikus emelkedését jelzi, mely rendszerint gyulladás jelenlétére utal. A másik a "nagy érzékenységű" (high-sensitivity, hs) CRP-mérés, mely a kis erek szintjén zajló gyulladás jelzője. A hs-CRP alkalmas a szívbetegség kockázatának becslésére is. A CRP normális körülmények között nem mutatható ki a vérből. Amennyiben a laboratórium CRP jelenlétét jelzi, nagy az esély arra, hogy a szervezetben valahol – sokszor lappangva, tünetek nélkül – gyulladásos folyamat zajlik. CRP és szívbetegség Az egyik amerikai szakmai társaság 2013-as állásfoglalása szerint a keringési betegségekre (pl.
PIN-kódot kér a bekapcsoláshoz a telefonunk, a fizetés engedélyezéséhez a bankkártyánk, a lakás riasztója, a társasház kapucsengője. Naponta tucatszor ütjük be a különféle PIN-kódjainkat, és a világ legtermészetesebb dolgaként fogadjuk el, hogy a PIN, az márpedig négy számjegy. Na de miért nem öt? Vagy hat? Vagy tizenhárom? A kérdés megválaszolásához közel fél évszázadot kell visszatekernünk az időben, egészen odáig, amikor az ATM-et feltalálták. Intermezzo: oszlassunk is el gyorsan az ATM-mel kapcsolatban a közhiedelmet. Az Automated Teller Machine kifejezésnek valójában az égvilágon semmi köze nincs a híres magyar atomfizikus Teller Edéhez. A teller az amerikai angolban az a banki alkalmazott, aki a pult mögött áll, és közvetlenül az ügyféllel beszél. Az ő robotváltozata az automatizált teller-masina, vagyis az ATM. Dupla intermezzo: ha már a rövidítéseknél tartunk, van értelme annak, hogy PIN-kód? Elvégre a PIN azt jelenti, personal identification number, vagyis személyes azonosítószám.
Szerencsére később feltalálták a mágnescsíkos műanyagkártyát. És lassan el is érünk a címben feltett kérdéshez: vajon miért 4 jegyű a PIN-kód? Shepherd-Barron eredetileg 6 jegyűt szeretett volna, mivel 6 számjegyű volt annak idején a hadseregben is az azonosítószáma, és azt könnyen meg tudta jegyezni. Úgy gondolta, az egymillió variáció pont elég ahhoz, hogy ne lehessen sima találgatással feltörni a kódot. Tesztcsoportként a feleségét kérdezte meg, hogy szerinte hány számjegy az, ami még könnyen megjegyezhető azonosítószámot ad. Mrs. Shepherd-Barron azt mondta, ő négynél többet tuti nem jegyez meg. Nem volt mit tenni, a terveket még időben megváltoztatták, így lett 4 számjegy az első ATM - és onnantól az összes - PIN-kódja, és ezt vette át később minden hasonló, numerikus kódos azonosítást használó biztonsági megoldás. Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért! Megveszem most!
Ehhez hozzáfűzni azt hogy kód, olyan, mintha telefonszám helyett mondanánk azt, hogy telefonszámkód. Elvileg legalábbis. A gyakorlatban azonban a köznyelvtől nem várható el, hogy tudja, mit jelent az idegen nyelvű rövidítés utolsó betűje, így a PIN-kód ugyanolyan logika mentén élő, és helyes kifejezés, mint a cd-lemez vagy a baconszalonna. És hogy végképp ne legyen értelme semminek, már maga a PIN kifejezés is helytelen, legalábbis a P betű, vagyis a "personal" rész belőle, hiszen a szám a bankkártyát, vagy a telefont azonosítja - a tárgyat, amihez tartozik, de nem a személyt, aki használja. De vissza 1967-be, amikor egy skót feltaláló, John Shepherd-Barron azzal az ötlettel kereste meg a Barclays bankot, hogy építene egy gépet, ami olyan, mint a csokiautomata, csak éppen készpénzt ad csekkért cserébe. Na de hogyan azonosítja a csekket a gép? Az első tervek szerint a csekk papírja radioaktív C14-es szénizotóppal lett volna átitatva, az ebbe kódolt információt hasonlította össze a gép a felhasználó által megadott azonosítószámmal.