A Focus – A látszat csal hangvétele sokáig ingadozni látszik a kellemesen könnyed, B-filmes hangulatú krimi és a klisés romantikus komédia határán, az igazi probléma viszont az, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem siet a film segítségére, Ocean's -szerű kriminek nem elég könnyed és okos, romantikus filmnek túl klisés, a műfajkapcsoláshoz pedig messze nincs elég jól megindokolva a szerelmi történet. Nicky (Will Smith) sármos con man (átverőművész), aki egy méretes tolvajcéget működtet, karórák, ékszerek és egyéb apróságok ipari mennyiségben való eltulajdonításával keresi meg a betevőt. Jess (Margot Robbie) piti tolvajként tevékenykedik, amikor megismerkedik Nickyvel, aki aztán kitanítja a tolvajlás és az átverés mikéntjeire, majd egy jól sikerült akció után elhagyja a lányt. Három évvel később találkoznak újra, amikor Nicky egy Forma1-es csapat tulajdonosát, Garrigát (Rodrigo Santoro) készül kiforgatni a vagyonából, a lány pedig ezalatt igazi femme fatale-lá avanzsált, és a milliomos ágyát melegíti.
Röpke egy – busásan jövedelmező – hét után Nicky mégis kiadja a nő útját, így menekülve az érzelmek okozta puhányság és sebezhetőség elől, hogy aztán három év múlva, mikor útjaik újra keresztezik egymást, megnehezítsék egymás dolgát. Ennél többet mondani már pofátlan spoilerezés lenne, de gyanítom, hogy enélkül is könnyedén kitalálható minden "nagy fordulat". A feszültséget csak az tartja a nézőben, hogy lesz még valami nagy csavar, ezért folyamatosan agyalunk, megpróbálunk rájönni, hogy hol ejtenek minket pofára. Tudjátok hol? Ott, hogy egyáltalán hittünk a csalásban. Ez a sztori talán évtizedekkel ezelőtt állta volna meg utoljára a helyét, amikor még nem volt például a Tökéletes trükk és az Ocean's trilógia. Mostanra viszont már csak akkor szabad belevágni egy ilyen film elkészítésébe, ha van eredeti ötlet. A Focus ban sajnos nem volt. Olyannyira nem, hogy még a nem túl sikeres Szemfényvesztők ből is szinte egy az egyben kiemel egy átverést bemutató szekvenciát. Mi marad, ami még megmenthetné a filmet?