Először is a cím és az első sor egyezése tűnik fel. Azután olyan szavak idézik a népdalok világát, mint a bokor, madárka, rózsaszálam, isten áldjon meg. Szerkezetében is megtalálható a népdalok jellegzetessége. Akárcsak a népdalok, ez a vers is természeti képpel indul: " Reszket a bokor, mert madárka szállott rá ", majd egy gondolatpárhuzammal folytatódik: " Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál ". Természeti képpel és gondolatpárhuzammal kezdődik a 2. versszak is. "T eli van a Duna, / Tán még ki is szalad / Szívemben is alig / Fér meg az indulat. " Verselése is rokon a magyar népdalokéval, kétütemű felező hatos 3/3 osztással. Petőfi azonban nem elégszik meg az egyszerű utánzással, a népdal elemit személyes lírává alakítja át. Jól megfigyelhetők benne a romantika jellemzői is. A szerkezet tel mindjárt sikerül bemutatnia összefonódását a lánnyal. Az 1. versszak Júliáról szól ( te a nagyvilágnak); a 2. versszak Petőfiről ( én ugyan szeretlek), a 3. pedig kettejükről együtt ( együt t voltunk).
Betűjelekkel kifejezve: (A)-(B)-(A+B). Az 1. versszak ban a természeti kép és a gondolatpárhuzam apró képekből, éppen csak megszülető érzésekből épül fel. Ahogy egy kismadár súlyától megrezzen az ág, úgy rezzen meg a költő lelke is Júlia emlékétől. " Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert / Eszembe jutottál. " A költő egyre erőteljesebben feltámadó érzelmeit a képek táguló horizontja mutatja be. A tőismétlések kontrasztja mutatja az érzelmek erejét. ( kicsiny kis leányka ↔ nagy világnak legnagyobb gyémántja) A 2. versszak ban is hasonló kezdést látunk. A Duna áradása mutatja az érzelmek áradását. A 3. versszak ban is megvan a természeti kép és a gondolatpárhuzam, csakhogy Petőfi megcserélte a sorrendjüket. A nyár és a szerelem ↔ tél és magány képei mutatják, hogy mennyire vágyódik Petőfi a kedvese után. A költő arra kéri Júliát, válasszon közte és a szülei közt. A szerelem mélységét mutatja, hogy egyetlen rossz szava sincs a lányhoz. Bárhogy dönt Júlia, azt a költő elfogadja.