A Wall Street pillangói /Hustlers/ 16+|amerikai krimi-dráma|107 perc|2019 "Íme, egy modern Robin Hood-történet: néhány sztriptíztáncosnő, akik ellopták a (főleg) gazdag, (általában) gusztustalan, és (szerintük) szánalmas férfiak pénzét, és odaadták, nos, saját maguknak. "* Nehéz ellenállni a pénz csábításának. Főleg akkor, ha azt szinte tálcán kínálják fel… Ramona (Jennifer Lopez) New York egyik legmenőbb sztriptízbárjában dolgozik, ahol a Wall Street-i dúsgazdag bankárok naponta több százeze
Hanem arról, amit Ramona ki is mond a végén, hogy mindenkinek átjöjjön. A férfiak által kitalált és működtetett kapitalizmus mindenkiből árucikket csinál, akár akarja, akár nem. Lorene Scafaria pedig olyan stílussal adja át ezt az üzenetet, hogy remélhetőleg a következő filmjéért már nem neki kell küzdeni, hanem érte fognak harcolni a stúdiók vezetői.
Mikor eltűnt a pénz, a Wall Street-i brókerek által benépesített klubok is szinte teljesen kiürültek, és akik be is tértek egy-egy sztriptízbárba, már sokkal jobban megnézték, hogy mire és mennyit költenek. Néhány talpraesett táncos erre fel találta ki azt, hogy puccos csehókban szedik össze a férfiakat, bedrogozzák őket, átviszik őket a sztriptízklubba, majd annyival kopasztják meg a bankkártyájukat, amennyit nem szégyellnek. Magasan szárnyaló pillangók IMdB: 6. 6/10 Rotten Tomatoes: 88/100 Metacritic: 79/100 8/10 Jennifer Lopez alakítja Ramonát, a tapasztalt táncost, akinek a fejéből kipattan az ötlet, és aki felépíti az ehhez szükséges csapatot, hiszen a lányok mellett a csapos és a kidobó is benne van a buliban. Ennek a csapatnak lesz az egyik alapembere a nagyszerű Constance Wu által játszott Destiny. Ő az igazi főszereplő, aki a filmben egy újságírónak (Julia Stiles) meséli el, miért és hogyan kopasztották meg hónapokon keresztül a nagymenő brókereket. A Wall Street pillangói egy nagyon ügyesen kitalált csomag, mert sztriptíztáncosokról szól, az alig fedett mellek és fenekek a sztori szerves részét képezik, közben mégis olyan fajsúlyos témákat dolgoz fel, amelyek miatt díjakat szoktak osztani.
Ott van a stigma, amit a táncosnők kénytelenek egy életen át viselni, ez kiegészül az anyaság és a kapitalizmus kibékíthetetlen ellentétével, illetve a női barátság komplex jellegével, amit a hollywoodi producerek évtizedeken keresztül nem vettek komolyan, ráadásul a férfi rendezők nem is tudták vagy akarták hitelesen bemutatni. Ez egy ízig-vérig női film, ami elhatározta, hogy olyan empátiával viszonyul a sztriptíztáncosokhoz, amit azok csak nagyon ritkán kapnak meg. Az ő szemükön keresztül mutatja be ezt a világot, és mindenki számára egyértelmű lesz, hogy mekkora sportteljesítmény valójában egy rúdtáncműsor. A készítőknek az is külön szándékuk volt, hogy az egész közeg olyan hitelesen jelenjen meg a filmben, amennyire csak lehet: igazi bárban forgattak, és a táncmozdulatoktól a ruhákig mindent igyekeztek a 2000-es évek végéhez igazítani. Itt a férfiak is csak díszletként jelennek meg, akik legtöbbször gyerekesek, gyávák és nem érdemesebbek a figyelemre. A néhány éve bemutatott Magic Mike sok tekintetben hasonlítható A Wall Street pillangóihoz, hiszen ott is egy lenézett mesterség tagjai kerültek a középpontba, akiket ráadásul váratlan módon még a gazdasági válság is földhöz vágott.